EGY ASZTALNYI TERMÉSZET A GYEREKSZOBÁBAN

A gyerekek ösztönösen vonzódnak a természet elemeihez, imádnak gyűjtögetni és legszívesebben mindent hazavinnének, amit odakint találnak. Hiába játszanak az udvaron órák hosszat kavicsokkal és gesztenyékkel, biztosan bekerül pár a zsebükbe, vagy éppen a mi zsebünkbe, hogy gyarapítsák vele az otthoni gyűjteményüket. A gyerekek szemében minden ilyen talált kincs kitüntetett jelentőséggel bír, melyet birtokolni szeretnének, és a maguk közelében akarnak tudni. Evvel a fajta zsákmányszerzéssel is talán az anyatermészethez való szoros kötődésüket fejezik ki, ezért nem is érdemes őket lebeszélni róla. A „Fúj piszkos!”, vagy „Olyan sok van már otthon.” típusú érvek felsorakoztatása helyett, érdemes inkább zöld utat adni a gyűjtőszenvedélynek, és megfelelő módot találni a kincsek otthoni tárolására. Erre jelenthet nagyon jó megoldást egy természeti asztalka, vagy tálca berendezése a gyerekszoba egyik sarkában.

Teret adunk a megfigyelésnek

Ennek a kis asztalának legfőbb célja a gyermeki kíváncsiság kielégítése a természet elemeivel való játék által, teret engedve az alapos megfigyelésnek, a tanulmányozásnak és a kutatásnak. Evvel nem csak természetszeretetüket tápláljuk, de hasznos tudásra is szert tesznek. A kicsik a szabadban is sokat tanulnak megfigyelés által, azonban ott érthető módon idejük nagy részét a nagymozgásos tevékenységek teszik ki. Szaladnak, másznak, ugrálnak, folyton sietnek valahová, és minden apróság képes elvonni a figyelmüket. A természet kincseinek alapos megfigyeléséhez ezért előnyösebb lehet az otthoni előkészített környezet.

Rendezett gyűjtemény és megfigyelési lehetőség

Ahhoz, hogy rendezett formában tárolhassuk a gyűjteményünket, nem kell semmilyen különleges bútort beszereznünk, egy gyermekléptékű asztalka egy hozzá illő székkel és pár tárolóval már megfelelő kiindulásképpen. Ha nincs lehetőségünk egy külön asztal felállítására, akkor egy polcra helyezett nagyobb tálca is megfelel erre a célra. Ez lesz az a felület, melyre az aktuális kincseket ki lehet pakolni, amin matatni lehet, vizsgálódni. Ennek a közvetlen környezetében érdemes elhelyezni pár kisebb kosarat, dobozt, vagy ládát, amikben típusonként szortírozva tárolhatjuk a készletünket. Nem árt, ha rendelkeznek kisebb rekeszekkel, amikben jól elkülönülhetnek egymástól pl. szín, méret, vagy származási hely szerint. Nem kell egyszerre óriási mennyiséget semmiből felhalmozni, ha a gyerekeken múlik, úgyis folyamatosan lesz utánpótlás. Az átláthatóság miatt érdemes az alapanyagok közül egyszerre mindig csak párat elővenni, míg a többi ezekben a lehetőleg jól átlátható tárolókban pihen.

Erre figyeljünk a kialakításánál

Az asztal legyen kényelmes, és minden ráhelyezett elem jól elérhető. A tálcát is érdemes vagy a földre, vagy egy kisebb asztalra helyezni játék közben. Csak olyan dolgokat helyezzünk rá, melyek biztonsággal adhatók a gyermek kezébe, melyeket nem tud lenyelni, illetve amik nem okozhatnak sérülést. A vizsgálódáshoz használt eszközöknek (nagyító, mikroszkóp, olló, ceruza, stb.) is legyen külön helyük, ne legyen semmi csak úgy lehányva asz asztalra. Ha biztonsági okokból nem hagynánk a gyerekszobában a gyűjteményünket, jó megoldás lehet, ha a nagyszoba egyik sarkában találunk neki helyet, ahol folyamatos ellenőrzés alatt tarthatjuk.

Mi is kerüljön a természet asztalára?

Ez az asztal nem csak egy kiállító tér, változatos tevékenységekhez használhatjuk (alkotás, rajzolás, vizsgálódás, kutatás, kísérletezgetés), melyek segítenek elmélyíteni a természeti ismereteket. Hogy mi kerüljön rá, azt mindig érdemes a gyerek érdeklődésének megfelelően kitalálni. Ha a kicsit pl. a virágok érdeklik, helyezzünk ki elé egy élő növényt, amiről gondoskodhat, egy szárított virágcsokrot, virágprést, egy növényhatározót, és hasonlókat. Az asztal berendezését az évszakok változásaihoz is alakíthatjuk, szezonális növényekkel, termésekkel, évszakokról szóló olvasmányokkal. De akár a gyermek olyan tevékenységéhez is igazíthatjuk, melyre aktuálisan nagyon fogékony, pl. 3-5 éves kor között ilyen a számokkal vagy betűkkel való ismerkedés.

Néhány ötlet arra, hogy mi kerüljön rá:

Talált tárgyak a természetből, bármi, ami felkelti a gyerek figyelmét. Kavicsok, csigaházak, termések, magvak, botok, tollak, stb.

Cserepes növények, szezonális növények, vagy szárazvirágok.

Témához kötődő növény és állattfigurák, vagy ilyen témájú kártyák.

Megbízható forrásból származó tartósított állati, növényi részek, például műgyantába öntött rovarok, tisztított csontok, melyeket más módon nehezen lehetne megfigyelni.

Ásványkiállításokon beszerezhető különleges kőzetek, ásványok.

Vázlatfüzet és pár színesceruza a megfigyelések rögzítéséhez, vagy alkotáshoz.

A legfőbb vizsgáló eszköz, a nagyító. Illetve a nagyobbak kaphatnak kifejezetten gyermekeknek kialakított mikroszkópot, melynek kezelését könnyű elsajátítani.

Kirakhatunk pár témához illő olvasmányt, ismeretterjesztő könyvet, vagy akár gyermekeknek szóló enciklopédiát is.

Az előkészületek

A legtöbb hozzávalót mi magunk gyűjtjük, hiszen a szabadban bóklászva lépten-nyomon otthagyhatatlan kincsekbe botlunk, de néha előfordul, hogy kiállításon, vagy boltban vásárolunk olyan különleges darabokat, amiket más módon nem tudnánk beszerezni. A természet tisztelete megkívánja, hogy ha lehet élő növényben, növényrészben nem okozunk kárt, így a földre lepotyogott terméseket, leveleket, vagy a kerttulajdonosok által eltávolított anyagokat részesítjük előnyben. Persze szoktunk mi is virágot szedni, de legfőképp olyat, amit a fűnyíró úgysem kímélne és természetesen, ami nem mérgező, vagy védett.

A saját gyűjtés nagyon izgalmas, rengeteg kellemes emlék fűződhet egy-egy tobozhoz, vagy dióhéjhoz, de ne lepődjünk meg, ha az új szerzeményekkel együtt esetleg olyasmi is bekerül a lakásba, amit nem szerettünk volna. A természet kincsei néha meglepetéssel tudnak szolgálni. Nálunk egyszer pl. makkokból bújtak ki helyes kis lárvák, evvel kis riadalmat okozva, de tanultunk belőle. Mielőtt beraknánk bármit a gyerekszobába, pár napra elzárjuk, ez idő alatt ugyanis távozhatnak a nem szívesen látott vendégek. De van, hogy ezután még szükségét érezzük a talált dolgainkat megtisztítani sártól, kosztól, egyebektől. Bár a terméseket is le lehet mosni, a forró sütőbe való helyezés talán hatásosabb a szennyeződések és esetleges bacik eltávolításában. A kőzeteket pedig vízben sikálva, vagy egy egyszerű főzéssel is megszabadíthatjuk a kosztól.

Hogyan játsszunk vele?

A legjobb az egészben, hogy ez szimplán egy előkészített környezet, mely nem feltétlenül igényel szülői közreműködést. A gyerekek fantáziája határtalan, és a tárgyakra pillantva rögtön feltalálják magukat. Lehet, hogy csak alaposan szemügyre vesznek párat, de az is lehet, hogy mintákat raknak ki belőlük, esetleg elkezdik őket számolgatni. Bárhogy is legyen, az általuk kitalált játék olyan irányt fog venni, mely garantáltan leköti őket, és amiből tanulhatnak. Ez persze nem zárja ki a szülői közreműködést, remek közös tevékenységeket is lehet az asztal köré gyűlve végezni. Mi például előszeretettel szoktuk felhasználni a gyűjteményünk elemeit különböző irányított kézműves tevékenységekhez. Ezekre láthattok itt pár példát.