HOGYAN MESÉLJ KÖNYV NÉLKÜL, 5 LÉPÉSBEN?
A mese fontos szerepet játszik a gyerekek érzelmi és értelmi fejlődésében, így tehát nem kérdés, hogy elmaradhatatlan része a napnak. Sokan szeretnénk változatossá tenni a mesearzenálunkat, de vajon kell-e annyi mesekönyv a gyereknek, hogy rogyadozzon tőlük a könyvespolc? Nem lenne jobb, ha azt a sok történet nem a polcokon gyűjtenénk, hanem képzeletünk feneketlen varázscilinderéből húznánk elő? Sokan, úgy vélik, hogy ez nem nekik való műfaj, nem elég kreatívak hozzá. Pedig nem kell tőle megijedni. Magatok is meg fogtok lepődni, milyen egyszerű az egész, és milyen fantasztikus megtapasztalni saját képzeletetek erejét.
Nálunk hatalmas sikere van a kreatív mesemondásnak. A lányom találóan úgy hívja, hogy „fejből mese”. Nagyon szeretjük a könyveket, de néha jól esik a gyerekeknek csak bebújni a takaró alá, nézni a plafonon a fényeket, vagy csak nézni anya arcát, ahogy kerekíti a mese szövevényes fonalát. Az ilyen történetet a kicsik teljesen sajátjukként élik meg, hiszen csak a képzeletükre hagyatkozhatnak. Lelki szemeikkel olyannak látják a szereplőket, amilyennek csak ők tudják elképzelni. Az ilyen képzelgés közben, amikor csak anya halk hangja töri meg a csendet és befelé figyelnek, sokkal könnyebben ellazulnak. Gyakran álmukban szövögetik tovább a mesét.
Nem kell nagy történeteket kerekíteni, a kisebb tanulságos történetek éppen olyan értékesek. Sőt a legkisebbek még azt is nagyon élvezik, ha elmeséljük nekik a nap történéseit. Az óvodás korosztálynak szóló hagyományos mesék sem sokkal bonyolultabbak. Nagyjából egy kaptafára íródnak. A bajbajutó főhős kalandos úton megoldja a problémáját. Ha kicsit árnyaltabban szeretnénk előadni, érdemes 5 lépésben felépítenünk a történetünket. Nézzük, hogyan!
1. Bevezetés. Először is válassz egy-két főszereplőt, mutasd be őket, írd le a külsejüket, a hétköznapjaikat, és a történet helyszínét.
2. Váratlan fordulat, vagyis a probléma megjelenése. Érdemes az élet nagy kihívásai közül választani egyet, melyek a gyerekünket is érinthetik. Ezáltal jobban leköti a figyelmét, és könnyebben tud azonosulni a helyzettel. Pl. a főszereplőnek új helyre kell beilleszkednie, elveszít valami számára fontosat, eltéved a rengetegben, egy idegen érkezésével kell megbarátkoznia, megsebesül, vagy szembe találkozik a legnagyobb félelmével, esetleg szeretne megszerezni valamit... Ha gyermekünkhöz illő cselekményt választunk, még inkább magáénak érezheti a mesét, és hasznára lehet az érzelmei feldolgozásában.
3. Konfliktus, kaland, a probléma tetőzése. Ez az a rész, amikor kilátástalannak tűnik a helyzet, a szereplők nagy bajba kerülnek, összetűzésbe kerülnek egymással, vagy a gonosz valami csúnyát művel. Cifrázhatjuk a történetet új szereplők bevonásával, vagy varázslatos elemekkel.
4. A probléma megoldása, a befejezés. Az észnek, a kitartásnak és a szeretetnek hála minden ellenfél legyőzhető, mindenkiben meg lehet látni a jót, a szépet, és minden seb begyógyul. Érdemes a megoldást pozitív tulajdonságokhoz kötni, ezáltal rávilágíthatunk a valódi emberi értékekre. A bajjal nem kell feltétlenül egyedül szembenézni, a főszereplő segítségére lehetnek jó barátok, bölcs idegenek, ellenségnek vélt szereplők is.
5. Konklúzió. Egy-két mondatban össze lehet foglalni a mese tanulságát, amiben kihangsúlyozhatjuk a helyzet megoldásához vezető utat. De el is hagyhatjuk, hiszen, ha nem rágjuk a gyerek szájába, akkor is érteni fogja a lényeget.
Ez a jól bevált felépítés sok mesében felfedezhető, és ha betartjuk ezt a sorrendet, gördülékenyen építhetjük fel a történetet. Ettől függetlenül nyugodtan el lehet térni tőle, még csak az sem szükséges, hogy minden történet happy end legyen. De aki most próbálja először, annak talán segítségére lehet. Nem vagyok történetíró, mesekönyvem sincs, de ez a „recept” nálunk eddig mindig bevált, és nekem főleg akkor segít sokat, ha egy fárasztó nap végén nehezebben fog az agyam.
A napokban megjelent adventi mesekártyáinkkal is jól működik ez a módszer, a pakliból kiragadott kártyalapok ötletindítónak tökéletesek, amikkel könnyebb főszereplőt, helyszínt, vagy cselekményt választani. Mert a mesét elkezdeni a legnehezebb, ha már útjára indult, szinte alakul magától...
Próbáljátok ki! Hogy fogadták a gyerekek?
