MIÉRT ÉS HOGYAN VEZESSÜNK TERMÉSZETJÁRÓ NAPLÓT A GYEREKEKKEL?
Minden gyermekben él a kíváncsiság a természet iránt. Felfedezőkedvük nem ismer határokat, ösztönösen bogarakat vizsgálnak, követik a vonuló hangyákat, gyűjtik az összes földre hulló termést, virágot, kavicsot, üres csigaházat. Ha nem csak hagyjuk, de támogatjuk is kutató tevékenységeiket, igazán különleges élménnyel gazdagíthatjuk őket, miközben a környezetükről is sok hasznos tényt tanulhatnak.
A természetet nem kell keresni, mert mindenütt körülvesz.
Nem kérdés, hogy minden természetben töltött perc értékes felnőttnek, gyereknek egyaránt, azonban az már nem olyan egyértelmű, hol töltsük gyermekeinkkel a szabadidőnket, ha nem rendelkezünk kertesházzal, vagy épp nincs kedvünk, energiánk rendszeresen túrákat szervezni a családnak. Nem kell rögtön nagyban gondolkodnunk, egyszerűen használjuk ki lakóhelyünk, környezetünk adottságait. A természet még a legsűrűbb betonrengetegben is körülvesz minket, még ha nem is olyan vadregényes és romantikus módon, mint egy erdőben. Városon belül, rövid séták alkalmával is találhatunk zöldövezetet, parkokat, parkosított játszótereket, melyek remek terepet biztosítanak a kis felfedezőknek, de ha szemfülesek vagyunk jártunkban-keltünkben egy-két kerítés mögül kikukucskáló virág, bokor, faág, vagy a járdán vonuló csigák is megfigyelés tárgyai lehetnek.
Hogyan támogassuk a kis felfedezőket?
A természet megfigyelése hasznos, hiszen minden érdekes tapasztalat újabb és újabb kérdést vet fel. Érthető módon a gyerekek szeretnék megérteni az ok-okozati összefüggéseket, választ kapni arra, mi-miért történik körülöttük. Ha csupán saját megfigyeléseikre hagyatkozhatnak, és kérdéseik megválaszolatlanul maradnak, azok egyrészt elfelejtődnek, másrészt szépen lassan kioltjuk kíváncsiságukat és bizalmuk is megrendülhet irányunkban. Lehet, hogy nem tudunk minden kérdésükre azonnal válaszolni, mert tudnak ám cifrákat kérdezni, de rövid időn belül utána tudunk járni annak is, és meg tudjuk osztani velük válaszainkat. Aki sétált már 3 év körüli gyerekkel, az tudja, hogy 1 órán belül is megszámlálhatatlan alkalommal képesek feltenni a kedvenc kérdésünket, vagyis azt, hogy: „MIÉRT?”. De semmiképp se ignoráljuk, inkább örüljünk neki, hogy alkalmunk nyílik beszélgetni, és rengeteg hasznos tudásra tehetnek szert a segítségünkkel. Ilyenkor formálódik a világról alkotott elképzelésük, melyet nagyban befolyásolhatunk.
Hogyan segít a természet felfedezésben egy napló?
"Amit hallok – elfelejtem, amit látok – megismerem, amit csinálok – megtanulom." (ősi bölcsesség)
A gyerekek tapasztalatok útján tanulnak leginkább. A kérdéseikre adott válaszok tehát csak az első lépések felfedezőútjukon. Ha lehetőséget teremtünk számukra, hogy maguk is megfigyelői lehessenek olyan eseményeknek, melyek felkeltették kíváncsiságukat, valódi élmény-alapú ismeretre tehetnek szert. Ha kis szülői segítséggel még mélyíteni tudjuk ezt a tapasztalatot, akár kísérletek végzésével, vagy alkotó tevékenységekkel, olyan tudásra tehetnek szert, mely hosszútávon bevésődik emlékezetükbe. Egy egyszerű sima füzetke tökéletes gyűjtőhelye lehet ezen tapasztalatoknak. Kisebb gyerekek a beragaszthatnak préselt leveleket, levélnyomatokat készíthetnek benne, mi szülők rajzolhatunk bele egyszerű ábrákat, amiket szívesen kiszínezhetnek, megörökíthetjük benne aranyos kérdéseiket, mint pl.: „Anya, miért jön velünk mindenhova a hold?”, vagy bármi olyasmit, amikre szívesen fogunk emlékezni évek múlva is. Ebből aztán, mint egy mesekönyvből, lehet mesélni a kicsiknek, így elevenen élhetnek bennük a természetben töltött szép percek. Úgy 6-7 éves koruk körül a gyerekek, amikor már elég ügyesen rajzolnak, és írnak, maguk is rögzíthetik megfigyeléseiket, dokumentálhatják benne tudományos kísérleteik eredményeit, vagy kérdéseiket, melyeknek utánanézhetnek. Ilyen idős korban már akár fényképeket is tudnak készíteni, mely valósághűen ábrázolja megfigyelésük tárgyát. Idővel, akár egy kis enciklopédia, össze fog állni egy olyan természetismereti tudásanyag, melyet gyermekünk maga állított össze érdeklődésének megfelelően, és ami életre szóló élménnyel gazdagította.
Hogyan néz ki egy természetjáró napló?
Ha magatok készítitek, egy egyszerű sima füzet megfelelő lesz. Bármi érdekeset láttok, rajzoljátok le, vagy ragasszatok bele fotókat, leveleket, stb. Viszonylag szabadon lehet kezelni, formailag olyanra alakítjátok, amilyenre ti szeretnétek. Minden bejegyzéshez írjatok dátumot, hogy később is tudjátok, mikori a megfigyelés. Ha előre összeállított naplót használtok, annak az a nagy előnye, hogy előre meg van szerkesztve, és meghatározott témák alapján tudjátok vezetni, és amolyan kincskereső játékként lehet keresni hozzá ezt-azt a természetben. Ilyen az általam készített, ingyen letölthető „Télen a természetben” című fotónapló is, melyben témánként még néhány izgalmas megjegyzést és gondolatébresztő kérdést is találhattok az alaposabb megfigyeléshez.
Mire lesz szükség a felfedezőúthoz?
Az én tapasztalatom az, hogy egy nagy, koszolható vászontáska, amibe kavics, bot, nagy falevél, stb. elfér, mindig jól jön. De hasznos tud lenni egy kisebb pakolható szütyő, vagy egy átlátszó kis edény is az apróbb, koszos dolgoknak. Nagyobbaknak elengedhetetlen egy nagyító és persze egy egyszerűen kezelhető, régi fényképezőgép.
A legtöbb gyerek szívesen rajzol, de alapos, részletgazdag ábrákat nem várhatunk tőlük. Ha valósághű ábrákat szeretnénk a naplónkba, egyszerűbb, ha fotóként csatoljuk azokat. A szuper fényképezős mobilok megjelenésével szerintem sokunknak mellőzve lett egykori digitális fényképezőgépe. Ha nálatok is lapul egy egyszerű darab a fiók mélyén, érdemes megtanítani a gyereknek a használatát. (Ha nem, az sem lehet akadály, hiszen remek áron hozzá lehet jutni ilyen kis használt gépekhez a neten, de akár vehetünk kifejezetten gyerekeknek szánt ütés-, és vízálló kamerát is.) Állítsátok automatára, hogy ne kelljen ISO-val, színhőmérséklettel bajlódni, és ismerjétek meg együtt a kezelő-navigáló gombokat. A gyerekek nagyon gyorsan megtanulják használni, és élvezettel dokumentálják a körülöttük zajló eseményeket. Nem kell, hogy állandóan náluk legyen, elég a közös séták alkalmával a nyakukba akasztani, amolyan túra kellékként. A gyerekek nem a türelemükről híresek, biztosan nem fognak képet komponálni, fókuszpontot keresni, evvel nem is érdemes őket fárasztani, egyszerűen csak hagyjuk, hogy fotózzanak, ahogy tudnak, és azt, amit szeretnének. Lehet, készül pár fekete kép a kabátzsebük belsejéről, néhány absztrakt módon elmosódott kép a cipőjükről, vagy a 1000 kép a szomszéd kiscicáról, de érdemes hagyni őket, hogy kiélhessék kreativitásukat. Aztán pedig jó móka lesz válogatni, és a legszebb képeket a téli fotónaplóban emlékként őrizni.
Bárhogyan vezetitek is a naplót, a gyermeketek biztosan élvezettel fogja töltögetni, és évek múltán épp olyan nosztalgikusan fog visszaemlékezni a füzetke által a szüleivel eltöltött felfedezőútjaira, ahogy mi tekintünk vissza egy-egy régről marad emlék által gyermekkorunk szabad és boldog természetben töltött éveire.
